A kisfiú és a káposztás reggelik Egyszer, réges-régen, volt egy kisfiú, aki egy régi ház pincéjében élt, a lépcső alatti kis dobozban. A ház, ahol élt, egy kisebb utcában volt, egy horgászbolt közelében, amit mindenki ismert. A kisfiú élete akkoriban nagyon egyszerű volt, szinte minden tökéletesnek tűnt – kivéve azt, hogy minden reggel az édesanyja egy hatalmas tál savanyú káposztát készített neki reggelire. Mindig ugyanazt, minden egyes reggel. „Miért mindig káposzta?” - kérdezte a kisfiú egy nap az anyjától. Az anyja csak ránézett, mint ahogy egy tehén nézi a közeledő vonatot, és azt mondta: „Ez jót tesz neked.” Aztán pedig erővel megetette a fiút a savanyú káposztával, amíg el nem érte a huszonhat és fél évet. Ekkor a kisfiú úgy döntött, hogy elhagyja a pincét, és elindul egy varázslatos, messzi helyre, ahol mindig süt a nap, és az illata olyan, mint a meleg gyömbérszörp. Ahol mindenki kedves, és bárki hajlandó egy filléres borotválást adni az utcán. Egy nap, mikor már majdnem feladta a reményt, egy helyi rádió egy versenyt hirdetett, amelyben azt kellett kitalálni, hány molekula van Leonard Nimoy fenekén. A kisfiú majdnem eltalálta, és nyert: egy egyirányú jegyet a legendás Albuquerque városába! És így kezdődött kalandja. Az első repülőútja rémálommá vált, mivel két büdös albán nő közé ültették, és a repülőgép végül lezuhant. De ő túlélte, mert minden szabályt betartott, a tálcáját felhajtotta és a székét teljesen hátradöntötte. Miután sikeresen megmenekült, eljutott az Albuquerque-i Holiday Inn-be, ahol minden tiszta és a törölközők annyira puhák voltak, mint a felhők. Azonban itt sem volt vége a meglepetéseknek: egy szörnyű figura, egy különös férfi, elrabolta a szerencsés búvársznorkelét. Egy hosszú, szórakoztató harc alakult ki, ami végül egy telefonos segítségkéréshez vezetett, hogy az elrablót igazságra hozzák. Miután egy rövid pihenőt tartott, és egyet vásárolt a helyi fánkozóban, úgy tűnt, hogy végre egy kis nyugalomra lelhet. De a sors másképp döntött: a fánkozó helyett egy doboz őrjöngő, éhes vidrát kapott, akik az arcára ugrottak. Így kezdődött a nagy kaland, ahol egy szép napon megismerkedett Zeldával, a kalligráfiával, és végül megtalálta a boldogságot, hogy feleségül vette, és két gyönyörű gyermekük is született. De minden mese végén van egy tanulság, és a mi történetünkben az, hogy a kisfiú végül rájött, hogy talán a legnagyobb kalandja nem is a sok fura történésben rejlik, hanem abban, hogy soha többé nem kellett savanyú káposztát ennie.
A kisfiú és a káposztás reggelik Egyszer, réges-régen, volt egy kisfiú, aki egy régi ház pincéjében élt, a lépcső alatti kis dobozban. A ház, ahol élt, egy kisebb utcában volt, egy horgászbolt közelében, amit mindenki ismert. A kisfiú élete akkoriban nagyon egyszerű volt, szinte minden tökéletesnek tűnt – kivéve azt, hogy minden reggel az édesanyja egy hatalmas tál savanyú káposztát készített neki reggelire. Mindig ugyanazt, minden egyes reggel. „Miért mindig káposzta?” - kérdezte a kisfiú egy nap az anyjától. Az anyja csak ránézett, mint ahogy egy tehén nézi a közeledő vonatot, és azt mondta: „Ez jót tesz neked.” Aztán pedig erővel megetette a fiút a savanyú káposztával, amíg el nem érte a huszonhat és fél évet. Ekkor a kisfiú úgy döntött, hogy elhagyja a pincét, és elindul egy varázslatos, messzi helyre, ahol mindig süt a nap, és az illata olyan, mint a meleg gyömbérszörp. Ahol mindenki kedves, és bárki hajlandó egy filléres borotválást adni az utcán. Egy nap, mikor már majdnem feladta a reményt, egy helyi rádió egy versenyt hirdetett, amelyben azt kellett kitalálni, hány molekula van Leonard Nimoy fenekén. A kisfiú majdnem eltalálta, és nyert: egy egyirányú jegyet a legendás Albuquerque városába! És így kezdődött kalandja. Az első repülőútja rémálommá vált, mivel két büdös albán nő közé ültették, és a repülőgép végül lezuhant. De ő túlélte, mert minden szabályt betartott, a tálcáját felhajtotta és a székét teljesen hátradöntötte. Miután sikeresen megmenekült, eljutott az Albuquerque-i Holiday Inn-be, ahol minden tiszta és a törölközők annyira puhák voltak, mint a felhők. Azonban itt sem volt vége a meglepetéseknek: egy szörnyű figura, egy különös férfi, elrabolta a szerencsés búvársznorkelét. Egy hosszú, szórakoztató harc alakult ki, ami végül egy telefonos segítségkéréshez vezetett, hogy az elrablót igazságra hozzák. Miután egy rövid pihenőt tartott, és egyet vásárolt a helyi fánkozóban, úgy tűnt, hogy végre egy kis nyugalomra lelhet. De a sors másképp döntött: a fánkozó helyett egy doboz őrjöngő, éhes vidrát kapott, akik az arcára ugrottak. Így kezdődött a nagy kaland, ahol egy szép napon megismerkedett Zeldával, a kalligráfiával, és végül megtalálta a boldogságot, hogy feleségül vette, és két gyönyörű gyermekük is született. De minden mese végén van egy tanulság, és a mi történetünkben az, hogy a kisfiú végül rájött, hogy talán a legnagyobb kalandja nem is a sok fura történésben rejlik, hanem abban, hogy soha többé nem kellett savanyú káposztát ennie.
